Miért engedi meg Isten a bűnt?

A tékozló fiú esete:


Azokban a napokban: Vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák
őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. "Ez szóba áll
bűnösökkel, sőt eszik is velük" - mondták. Jézus erre a következő
példabeszédet mondta nekik:
"Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához:
Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük
vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment
egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor
mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is
nélkülözni kezdett. Erre elment, és elszegődött egy ottani gazdához. Az
kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna
gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába
szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én
meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám,
vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy
fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.
Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről
meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és
megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: Atyám, vétkeztem az ég ellen és
teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Az atya
odaszólt a szolgáknak: "Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá.
Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt
borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és
életre kelt, elveszett és megkerült." Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a
házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és
megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt
borjút, mivel épségben visszakapta őt - felelte a szolga. Erre az
idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött, és
kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve
szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még
egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most
pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött,
hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De
most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és
most életre kelt, elveszett és újra megkerült."
Lk 15,1-3. 11-32

Elmélkedés:

Váratlan fordulat
A negyedik nagyböjti vasárnapon a szentmise evangéliuma a szentírás egyik
legismertebb történetét tárja elénk: Jézus példabeszédét a tékozló fiúról
és az irgalmas atyáról. A rövid történetben hosszú utakat járnak végig a
szereplők. A fiatalabb fiú a lázadástól az engedelmességig, minden
megtagadásától a szeretet elfogadásáig halad. Testvére, az idősebb fiú
éppen ellentétes utat jár be a testvéri szeretettől az irigységig, az apa
iránti engedelmességtől a kritizáló lázadásig. És az apa is végigjárja a
maga útját a bánattól az örömig. A történetet hallva, s újra átgondolva
bennünk is különféle érzések támadnak, s mi is elindulunk a magunk lelki
útján. Mivel teljességgel lehetetlen egyetlen prédikációban e tartalmilag
rendkívül gazdag példabeszéd minden elemét áttekinteni, csak néhány
érdekes és tanulságos részletre figyeljünk most oda.

A történet azzal kezdődik, hogy a fiatal fiú kikéri apjától az örökséget.
Itt arról az örökségről, arról a vagyonról van szó, ami őneki fog jutni
apja halála után. De az apa még él! Még nem halt meg! Hallatlan pimaszság
és sértés, hogy a fiú egyáltalán megpróbálkozik ezzel a kéréssel, hiszen
tulajdonképpen ezzel azt fejezi ki, hogy alig várja apja halálát.
Szívtelen, arcátlan és kegyetlen ez a kérés, amely ugyan szavakkal ki nem
mondva, de mégis egyértelműen azt jelenti, hogy a fiú saját apja halálát
akarja. S amennyire hallatlan a kérés, annyira váratlan az apa
viselkedése: odaadja az örökséget. Valójában a fiú nem is számíthatott
erre. Az apa akár ki is tagadhatta volna fiát az örökségből egy ilyen
szemtelen kérést követően. De ő nem bünteti meg fiát a lázadás miatt,
hanem elengedi. Valljuk be őszintén, hogy egy kicsit érthetetlen
számunkra, hogy az apa miért nem tagadja meg a kérést? És itt a bűn, az
emberi bűn nagy titkához érkezünk. Miért engedi meg Isten a bűnt? Mert
Isten szabad akaratot adott nekünk. Nem akarja, hogy általa mozgatott
bábokként éljünk, hanem azt szeretné, hogy szabad akarattal döntsünk
mellette. Isten nem láncol minket magához, nem erőlteti ránk szeretetét, s
nem kényszeríti ránk jóságát, ha menni akarunk, ha megpróbálunk nélküle
boldogulni. Isten elenged minket, ahogyan fiát elengedte a példabeszédben
szereplő apa.

A távozást követően a fiúval történő események meglehetősen
kiszámíthatóak. Hiába próbálja a maga útját járni, ez az út nem vezet
sehová. Kihasználják, megfosztják vagyonától, s végül megalázzák,
emberszámba sem veszik. S mindez egészen gyorsan történik, hamar a lejtő
alján találja magát. Ahogy a pénze fogy, úgy tervei és álmai is
elszállnak. Nem számíthat senkire, nem bízhat senkiben. Az atyai ház
biztonságát nem pótolja semmi, sőt, teljes létbizonytalanságba kerül, mert
még a sertések ételéből sem adnak neki.

A fiú tehát mindenét, még emberi méltóságát is elveszítette, csak egyetlen
dolog maradt számára: továbbra is az apjának a fia. Igaz, hogy megtagadta
az apja szeretetét, de továbbra is fiú. A teljes elveszettségben ismeri
fel fiú életének jelentőségét. A fiúi lét nem csak halvány gyermekkori
emlék, nem csak feledésbe merült élmény számára, hanem ez válik az
egyetlen kapaszkodóvá, az egyetlen biztos ponttá, ami reménnyel tölti el,
s elindítja visszafelé. Szeretet, biztonság, élet csak odahaza létezik.
Életünk mélypontjain, ahová a bűn juttatott minket, mi is felfedezhetjük,
hogy Isten gyermekei vagyunk. Ő továbbra is szeretett gyermekeinek tart
minket, s mindig meg van számunkra a lehetőség, hogy visszatérjünk hozzá.

A hazafelé vezető út a fiú számára hosszú, van ideje gondolkodni.
Helyzetét nagyon reálisan látja. Tisztában van vele, hogy nagyot hibázott,
s talán jogosan gondolja, hogy sok jóra nem számíthat. Már nem tartja
magát méltónak arra, hogy fiú legyen, ezért az utolsó helyet is kész volna
elfoglalni, csak legalább helye legyen a családi otthonban. Valójában a
fiú a túlélésre játszik. Csak egyszerűen túl akarja élni a maga okozta
szörnyű helyzetet. Nem számít arra, hogy ennél sokkal nagyobbat,
értékesebbet fog kapni. A túlélés ösztönös vágya azonban még messze van az
apa felemelő szeretetének elfogadásától. Bűnösségünk megtapasztalásakor
először talán az indít minket a bűnbánatra, hogy elkerüljük az isteni
büntetést, az örök kárhozatot. De ez az ösztönös viselkedés még messze áll
attól, hogy elfogadjuk Isten megbocsátó szeretetét.

A történet több váratlan fordulata után végül elérkezünk a leginkább
meglepőhöz: az apa megbocsát a tékozlónak, újra fiának tekinti őt, s
visszaadja neki fiúi méltóságát. Erre igazán nem számított a fiú. És itt
elérkezünk a bűn másik nagy titkához. Úgy gondoljuk, hogy bűneink miatt
már nem vagyunk méltók arra, hogy Isten szeressen minket. Valamilyen
titokzatos oknál fogva szinte ragaszkodunk bűneinkhez, s nem akarjuk
elfogadni, nem tudjuk megérteni, hogy Isten eltörli bűnös múltunkat és új
életet ad nekünk. Mintha bennünk maradna valamiféle kételkedés, hogy Isten
képes-e teljesen megszabadítani minket a bűntől? Érdemes ismételten
tudatosítani magamban: bármennyire is nagyok bűneim, Isten eltörli azokat.
Bármennyire is eltávolodom Istentől, ő mindig visszavár. Személyes
életemben, minden komolyan vett szentgyónásom alkalmával megtapasztalhatom
a váratlan fordulatot: Isten nem büntetni akar, hanem szeretett fiaként
ölel magához.
(c) Horváth István Sándor



Imádság:

Istenem, irgalmas Atyám, oly nagy öröm számomra, hogy újra a közeledben
vagyok, s ismét szeretettel ölelsz át engem. Te sosem erőltetted rám
szereteted, nem kényszerítettél arra, hogy jóságodat elfogadjam, hanem
szabadnak teremtettél, és sosem vetted el szabadságom. Te mindig vártál.
Mindig remélted, hogy észhez térek, s bíztál benne, hogy nem feledkezem
meg végleg szeretetedről. Érints meg kezeddel, amelyből megbocsátás,
irgalom, gyógyulás, tisztulás, megbékélés, szeretet és öröm sugárzik.
Érints meg irgalmaddal! Érints meg szereteteddel!

Adj lelket Útam!

Türelmet adj Úram!

Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse....

Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tieddel,
hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.

Jókívánság

Békét, csendet, mely elűz vihart, szent erőt, mely próba közt kitart.
Érző szívet, mely enyhít nyomort, s mély alázattal porig hajolt.
Örömöt, mely nap sugaraként tud gondfelhők között is szórni fényt.
Bátorságot, mely meg nem remeg, s kész odaadni kincset, életet,
Szívet, mely a bűnöst szereti, gyengeségét, vétkét elfedi.
És hitet, mely, mint a sas madár fölfelé tart és az égbe száll,
Melynek nincs nehéz, nincs „nem lehet”.
Ezt kívánom! S kell-e több neked?
Jézus Krisztusban mindezt megtalálod.
Beteljesíti ezt a kívánságot.
Nyomába lépsz, boldogan követed, és hálaének lesz életed.

Szeretlek Apa.........

Apa és kisfia esete a szeretettel

Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára. Haragjában a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött,nem ismerve fel, hogy a franciakulccsal üti. A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a többszörös törés miatt.

Amikor a gyermek meglátta a kórházba hozzá érkező apját, szemében fájó tekintettel kérdezte: Apa, mikor fognak visszanőni az ujjaim? Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott. Visszament az autójához és többször belerúgott. Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte, majd megfejtette az írást:

A gyermek ezt karcolta az autó oldalára:
"SZERETLEK APA!"

A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! Ma fordított világban élünk: az emberek vannak használva és a tárgyak vannak szeretve.

Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot: a tárgyak azért vannak, hogy használjuk őket! Az emberek azért vannak, hogy szeressük őket!


Próbálj meg mindig uralkodni az érzelmeiden!

Vigyázz a gondolataidra, mert szavak lesznek belőlük!

Vigyázz a szavaidra, mert cselekedetek lesznek belőlük!

Vigyázz a cselekedeteidre, mert megszokások lesznek belőlük!

Vigyázz a megszokásaidra, mert szenvedély lesz belőlük!

Vigyázz a szenvedélyedre, mert rabsággá és végzeteddé válhat!

A harag és a szeretet nem ismernek határt!
Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen!!

Isten szerelmes levele!

Azok a szavak, amiket most fogsz hallani, Igazak.
Meg fogják változtatni az élteted, ha engeded.
Mert Isten szívéből való szavak ezek.
Ő szeret téged, és Ő az az Atya, akit egész életeden keresztül kerestél.
Ez az Ő szerelmes levele Neked!



Gyermekem! Lehet, hogy te nem ismersz,
de Én mindent tudok rólad.
Azt is tudom, hogy pontosan mikor ülsz le, és mikor állsz fel.
Minden utadat jól ismerem.
Még a hajad szálait is mind számon tartom.
Mert képmásomra teremtettelek téged.
Anélkül, hogy tudnád, Bennem élsz, mozogsz és létezel.
Az Én nemzetségem vagy!
Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek.
Kiválasztottalak magamnak a teremtés kezdetén.
Nem véletlenül születtél.
Életed minden napja megiratott az én könyvemben.
Én határoztam el születésed pontos idejét,
és azt is, hogy hol fogsz élni.
Csodálatosan teremtettelek meg, én formáltalak anyád méhében.
Én hoztalak a világra születésed napján.
Hamisan képviseltek azok, akik nem ismernek Engem.
Nem zárkózom el tőled, és nem vagyok haragtartó,
hanem teljes szeretettel tekintek rád.
Vágyom arra, hogy szeretetemmel elhalmozzalak,
csupán azért, mert a gyermekem vagy, én pedig Atyád vagyok.
Többet adok neked, mint valaha földi apádtól kaphatnál.
Mert Én vagyok a tökéletes Apa.
Minden jó ajándék számodra, amit elfogadsz, az én kezemből ered.
Mert gondoskodom rólad, és megadok mindent, amire szükséged van.
A jövődre vonatkozó terveim mindig reménnyel vannak telve.
Mert örökkévaló szeretettel szeretlek téged.
Annyiszor gondolok rád, mint ahány homokszem van a tengerparton.
Örvendezek neked hangosan énekelve.
Sohasem unok bele abba, hogy jót tegyek veled.
Mert az Én kincsem vagy!
Teljes szívemmel és lelkemmel vágyok arra,
hogy Örök Életet adjak neked!
Hatalmas és csodálatos dolgokat akarok mutatni neked!
Megtalálsz, ha teljes szíveddel keresel Engem.
Gyönyörködj Bennem, és megadom szíved kérését.
Hiszen a jónak akarása is az Én ajándékom benned.
Mindent megteszek érted. Sokkal bőségesebben, mint ahogy az el tudnád képzelni.
Én vagyok a leghűségesebb bátorítód.
Atyád vagyok, Aki minden nyomorúságodban megvígasztal.
Ha a szíved összetört, akkor közel vagyok hozzád.
Mint ahogy a pásztor karjára veszi a bárányokat,
a képpen hordozlak Szívemen téged.
Egy nap minden könnyet letörlök a szemeidről.
És megszabadítalak minden földi fájdalmaidtól.
Atyád vagyok, és Fiamként szeretlek, csakúgy ahogy Jézust szeretem.
Mert Jézusban láthatod, hogy mennyire szeretlek.
Ő az én tökéletes Képmásom.
Azért küldtem el Fiamat, hogy bebizonyítsa, veled vagyok, és nem ellened!
És hogy elmondjam, nem számolom tovább bűneidet.
Jézus azért halt meg, hogy megbékélhessünk egymással.
Az Ő halála volt a szeretetemnek legmélyebb kifejezése.
Feladtam mindent, amit szerettem azért, hogy megnyerjem a te szeretetedet.
Ha befogadod a Fiamat, Jézust, úgy Engem fogadsz be.
És soha semmi nem választ el téged az Én szeretetemtől.
Gyere Haza! És a legnagyobb ünnepséget rendezem a tiszteletedre,
amelyet a mennyország valaha is látott.
Én mindig Atya voltam, és mindig Atyád leszek.
Az én kérdésem ez: Leszel e az Én gyermekem?
Várok rád!

Szeretettel Édesatyád, a Mindenható Isten

Isten szerelmes levele!

Első nap :D

Sziasztok!

Nagyon örülök, hogy lehet agy saját oldalam, ahova bármit írhatok és kirakhatok!
Nagyon szeretem az angyalokat, hisz mindenki egy angyal, csak a szárnya nem látszik! :D Tanuld meg élni az életet és a szárnyaid megnőnek!